Az emberiség történelme folyamán feltalált fegyverek közül ez az egyik legrégibb. A fúvócsõ használata önmagában véve ma már egyfajta harcmûvészet, amelyet elsõsorban Franciaországban gyakorolnak. A mester, Michel-Laurent Dioptaz, a "Sarbacana" megalapítója feltárja elõttünk a Dojo mûvészetének lényegét.

Az emberiség egyik legrégebbi ismert fegyverérõl van szó. A fúvócsõ egy különösen pontos eszköz, amellyel harmincméteres távolságból eltalálhatjuk egy 15 centiméter átmérõjû céltábla közepét. A fúvócsõ használata a meditáció és a cselekedet tökéletes összhangja, egy mûvészet, amelyet Michael-Laurent Dioptaz fejlesztett a legmagasabb szintre. Maga a technika a mûvészet, a sport és a zen meditáció elegyébõl tevõdik össze. A képzés során a tanulók elsajátítják, hogy miként tarthatják folyamatos ellenõrzésük alatt ki- és belégzésüket, ezáltal egy, a világon egyedülálló légzési technikát tanulnak meg.

A fúvócsõ, amely eredetileg a korai emberek légzési folyamatok iránti kíváncsiságának eredménye, most egy sokkal kifinomultabb, "lelki légzés" segítségével éledt újjá. M.L. Dioptaz azért élesztette újra ezt a történelem elõtti szerszámot, hogy egy olyan rendkívüli eszközzé alakítsa át, amely lehetõvé teszi, hogy az ember megtalálja a "figyelem, az intuíció és a döntésképesség" létezõ legmagasabb összhangját.

A cél, hogy létünk értelmet nyerjen
A szándék ez esetben nem csak az, hogy a céltáblát eltaláljuk, hanem az is, hogy saját létünk legbelseje is értelmet nyerjen. Lényegében tehát arról van szó, hogy önmagában azáltal, hogy célba találtunk, még nem értünk el semmit. Az a néhány mágikus másodperc, amíg a fúvócsövet használjuk, a tökéletes kilégzés pillanatainak megvalósulása, nem pedig magának a cél eltalálásának. A fúvócsõ használata mögött megbúvó vezérelv lényegében megegyezik a "kia" alapeszményével, amely minden harcmûvészet sajátja. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a harcos kilégzését egyfajta energiává alakítja át, amely által elérheti a tökéletes összhangot, és ez a valós cél.

Maga az eszme roppant egyszerû: midnen érzelmünket más és más légzés kíséri. Az aggodalom hatására például gyorsan és szaggatottan vesszük a levegõt, míg amikor nyugodtak vagyunk, éppen fordítva, mélyen, nagyokat kortyolva lélegzünk. Ha valaki tehát képes arra, hogy bármikor módosítsa és irányítása alá vonja légzését, ezáltal befolyásolni tudja érzelmi befolyásoltságát is.

- Valamennyi légzéstechnika alkalmas arra, hogy kifújjunk vele egy nyílvesszõt. A kihívás abban rejlik, hogy a különbözõ légzési módszerek közül képesek legyünk minden pillanatban az adott szituációhoz legjobban illõ változatot kiválasztani és alkalmazni - mondja a Dojo, a "Sarbacana" mestere.

A fúvócsõ belsõ átmérõjét, súlyát és a nyilak formáját annak a szent célnak alávetve alakították át, hogy a légzõ személy képes legyen minél mélyebb hasi légzést produkálni, amely által létrejön a "légzés nyila", egy olyan kilégzés, amley egyaránt származik a test mélyérõl és a gondolatainkból. Fontos azonban megemlíteni azt a tényt, hogy a "Sarbacaná"-ban használt rendkívüli fúvócsöveket a mester egy különleges eljárás segítségével úgy tervezte meg, hogy tanítványai minél könnyebben elsajátíthassák a tökéletes légzéstechnikát.

A könnyû csövek hamar megszelídülnek
A fegyverek tervezése során minden egyes szempontot alávetett a specifikus célnak: a csövek kifejezetten könnyûek, így a legkisebb érzelmi megnyilvánulás hatására is megrezdülnek. Ez a vonása tulajdonképpen az íjászat filozófiájával áll összefüggésben. Az íjak áramvonalas formája ugyanis drasztikusan felborítja szokásos célzási technikánkat. A fúvócsövek esetében is erre van szükség. Egy tökéletesen új optikai eljárás segítségével a perifériás látásunkat éppoly élessé kell tenni, mint centrális látóképességünket, vagyis egy újfajta látásmódot kell kialakítanunk.

- Õsidõk óta a világ legkülönbözõtt tájain és kultúráiban a gyerekek újra és újra feltalálták és újraélesztették a fúvócsövet - mondja a mester. - A lélegzés erejében és lehetõségeiben rejlõ hatalom vezetett minduntalan az eszköz feltalálásához... A fúvócsõ minden gyermek emlékezetének szerves része. Valószínûleg ez az oka annak, hogy az eszköznek a légzõrendszerünk ellenõrzésével kapcsolatos döbbenetes alkalmazásai miért fejlõdtek olyan keveset.

Nem erõszakos sport
A korábban szobrászként dolgozó Dioptaz kezei között e fúvócsõ valóságos mûvészeti termékké nõtte ki magát, amely ráadául egy filozófiai eszme tárgyi megvalósulásának is tekinthetõ, hiszen egyfelõl harcmûvészeti gyakorlatokra, másrészt viszont a mentális koncentrációkészség fejlesztésére használják. Annak elõsegítése érdekében, hogy a kezdõk is megértsék, nem egy erõszakos sportról, hanem a Zen gyakorlásáról van szó, a fúvócsõ egyes részeinek elnevezését is megváltoztatták, líraibbá tették. Így például a lövedékre nem a fullánk vagy dárda, hanem a vitorla elnevezést alkalmazzák. Ugyanennek a célnak alárendelve a fegyver használatát lassú, kötött koreográfiájú mozdulatsorok, vagyis a kyud (a zen és a japán íjászmûvészet összekapcsolódása) vezeti be, amely az évszázadok során egy nagyon lassú tánccá változott. Ez a bevezetõ gyakorlat teszi lehetõvé a követõk számára, hogy ellenõrzésük alá vonják légzésüket, és elérjék az eszköz használatához elengedhetetlenül szükséges nyugalmi és koncentrációs állapotot.

350 000 éve létezik
Hajszálpontosan nehéz megmondani, hogy a fúvócsõ valójában mennyi ideje létezik. Egyes vélemények szerint körülbelül 350 000 éves, vagyis valamikor a bunkósbot és a hajítódárda után találták fel, így ez az elsõ olyan fegyver, amely rokonságba hozható a dobófegyverekkel. A történelem elõtti kor embere falevelekkel álcázta magát, és madarakra, illetve más kis testû zsákmányokra vadászott fúvócsöve segítségével. Mivel a közelharchoz túl hosszú és törékeny eszközrõl van szó, ezért használata elsõsorban csupán néhány, az Egyenlítõ környékén élõ emberre korlátozódott.

Európában Amerika 1492-es felfedezéséig nem ismerték a fúvócsövet. Ebbõl kiindulva mondhatjuk, hogy Michel-Laurent Dioptaz az õsi eszközt lényegében napjaink igényeihez igazította. Taikan Jyoji mester, a Rinzai zeniskola alapítója és öt témába vágó könyv szerzõje egy pillanatig sem tétovázik, hogy a "Sarbacaná"-val kapcsolatos elismerését kinyilvánítsa. Véleménye szerint a "Sarbacana" által "hamarosan rengeteg ember válik lelkileg érettebbé".

Forrás: Nahát